FÁK NŐNEK KI A HÁTAMBÓL
January, 2022
A délutáni szunyókálásomból arra riadok fel, hogy fáj a bal lábszáram. Ég, szúr, sajog, és sikoltozik, hogy ébredjek már.
Percek múlva végre elkacskaringózik az agyamig, hogy valami tényleg nem oké, ezért felülök és magam mögé gyűröm a párnát, hogy szeműgyre vehessem a problémát.
Diagnózis: az említett lábon nem látható elváltozás, a megszokott púder rózsaszínes színben egy-két lila folttal és kósza szőrszállal a térd környékén, normál állapotban létezik. Csak hát sajog. És, ha sajog, az jelent valamit.
Első opció: így lassan 21 évesen úgy döntötte Mr. bal láb, hogy ideje még egy cseppet nőni. Végül is nem elég a százhetvennyolc centi, ami a gimi cifra évein keresztül mindig kiérdemelte nekem a harmadikként való kiválasztást a partizán csapataiba. Ja, hogy az egyetemen ez már máshogy van, persze. Pláne, ha az ember holland egyetemre jár. Majd a bal, újonnan százhetvenkilenc centisre emelő lábamra teszem a testsúlyom, és akkor biztos minden léleksínyló, de abszolút nélkülözhetetlen állásra engem pécéznek ki először.
Második opció: A vadi új épphogy térd alá érő gengszter bakancsom nem csak a (mostmár inkább zöldnek látom) foltokat hagyta lenyomatként, hanem szignifikáns elváltozást okozott. És mivel a bal vádlim Isten adta, hogy nagyobb, mint a jobb, ezért az fáj, a jobb meg nem.
Csak az a baj, hogy a csizmába annyira beleszerelmesedtem, hogy nincs az a fájdalom, ami lekényszeríthetné a virgácsaimról...úgyhogy vegyük lencsevégre a harmadik lehetőséget.
A harmadik s egyben végső opció az, hogy azért fáj a bal lábszáram, mert ki akar ott kelni valami. Úgy is mondhatnánk rügyezik. Életet teremt egy virágnak, vagy valami világmegváltónak.